Elhunyt Sisa Béla Ybl Miklós-díjas építész. Békéscsaba városa több ikonikus épületét az ő műemlékvédelmi munkásságának köszönheti, köztük a Meseházat is.

Sisa Béla 1942. február másodikán született Jászberényben, tanulmányait szülővárosában és Budapesten végezte el. Az 1960-as évektől nyugdíjba vonulásáig a Műemlékvédelmi Hivatalnál, valamint annak jogutód szervezeteinél dolgozott. Munkája nyomán országszerte több épület őrizhette meg régi formáját, vagy állhatott vissza eredeti pompájába, amiről Dobos Albert, nyugalmazott műemlék-felügyelő mesélt. 

Elmondta hogy 30 körüli létesítményt mentett meg Békés megyében. Az egész országban pedig 200-300 körül, de nem ismert a pontos szám, mert van, amiben csak kutatott, van, amit menedzselt, van, amit saját maga tervezett, így elég nagy a szám, de mindenről volt tudomása még aktív korában

Sisa Béla, bár általánosan foglalkozott műemlékvédelemmel, szűkebb szakterülete a Kárpát-medencei népi építészeti emlékek kutatása volt. Ennek egyik eredménye a Meseház.

Dobos Albert elárulta, hogy ez is hagyományos, békéscsabai szlovák lakóház volt, két egységbe tartozott, a főház,valamint a kisebb ház, de mind a kettő lakóház volt, több melléképülettel. Az udvar még tovább tartott, mint ahogy most le van határolva, de viszonyok akkori megoszlása miatt nem tudták teljes mértékben kiterjeszteni a megvédést, de így is nagyon jól sikerült ez a dolog és elhatározták, hogy megóvják. 

10-15 évre rá jött a nagy ötlet, hogy Schéner Mihály festőművész ötleteivel közösen megvalósították. 

Az egykori építész keze alól több nemzedéknyi kutató, népépítészeti rajongó került ki, személyisége meghatározó volt a téma felszínen tartásában. 2000-ben személyesen jelent meg Párizsban az UNESCO előtt, hogy a magyarországi tájház hálózat, amibe a Meseház is beletartozik, a világörökségi várományos listán legyen.